A héten öt hegedűt kezdünk lakkozni. Több kísérleti darab is van köztük.
Egy elég általánosnak mondható értékelési kérdést kaptam. Közzéteszem, hátha segítség .
A következő fotók érkeztek:
A képen látható „mesterjelzés” még sajnos nem határoz meg semmi komolyat. Illetve, eddigi tapasztalataim szerint Stainer mester soha nem faragott ilyen besütéssel csigát. Ezt a jelzést a későbbi manufaktúrák alkalmazták, ha Jacob Stainer valamelyik hegedűjét vették alapul a készítendő sorozathoz. Ez úgy értendő, hogy a manufaktúrában több, részfeladatra szakosodott ember dolgozott. A hangszerek belülről többnyire elnagyoltak voltak, kívülről tetszetősek, de a lakkról és a kidolgozásról minden szakember azonnal megismeri a munkát.
Az értékük ma kicsit magasabb, mint a jelenleg futó gyári hangszereké, de alapvatően a hang határozza meg, mennyit érdemes kérni érte.
A XIX. század második felében, illetve a XX. század elején igen gyakran ragasztottak a manufaktúrákban készült hegedűkbe előbbi nagy mesterek nevével ellátott cimkéket. Így történt ez nagy valószínűséggel ebben az esetben is.
Komolyabb vizsgálatokat, mint a fa vagy a papír kormeghatározása általában nem érdemes végezni, mert
1: igen drága
2 : mert a fentebb említett stílusjegyek a legtöbb esetben elárulják a szakembernek titkukat.
