Egy érdekes hegedűt hoztak hozzám javításra. Egy skandináv amatőr készítő munkája, igencsak viharvert állapotban. Mikor mérlegre került a hangszer értéke és a javítás költségének aránya, a tulajdonos azt állította, hogy lélek nélkül és gyurmával összeragasztva is jó erős, ír kocsmazenére alkalmas hangja volt, és megrendelte a javítást. A hangszert gyakorlatilag újraépítem, és remélem, hogy a hangja továbbra is tetszeni fog a tulajdonosának.
A tető mintázata nem a szokványos. A hosszanti csíkozású, téli-nyári pásztákból álló felület helyett a rajzos mintázatú oldalmetszetű, ún. „flóderos” mintázatot látjuk.
A kávák nem illeszkedtek jól sem a tetőre, sem a hátra, több helyen láthatóan kék gyurmával volt tömítve. (Még mindig jobb, mint a pillanatragasztó!) A nyak dőlésszöge sem volt magfelelő.
