Az öreg csellót ma el is vitte boldog tulajdonosa. Van is oka az örömre, hiszen egy roncs helyett most egy szép, öreg, és nem utolsó sorban igen jó hangú hangszert kapott vissza. Számomra pedig az az öröm ilyenkor, hogy egy hangszert rehabilitáltam, beintve ezzel az enyészetnek.
Két brácsán is dolgozom jelenleg. Az egyikről már mutattam képet a felbontás utáni állapotában. Ezt a hangszert először megszabadítottam a vaskos enyvrétegtől, valamint a benne lévő gerendától. Új gerendát kapott, és a töréseket megerősítettem belülről. Ma már vissza is csuktam a tetőt.
Össze lehet hasonlítani a február 22-i állapotával.
A másik brácsa újonnan készül, ami nem teljesen a saját készítményem, hiszen a munkának több, mint a felét bedolgozók végezték el. Speciális mérete van, 39,5 cm a testhossza, egy népzenész megrendelésére készül. Már a lakkozásnál tartok, így néz ki most:
