Ma ismét megkeresett valaki egy általa nagyon komolynak tartott hegedű vizsgálatával. Néhány általános tudnivalót megpróbálok itt közzétenni.
A jelenlegi gyakorlat a hangszerek értékelésénél az , hogy ha egy
nemzetközi szaktekintély megállapítja egy hegedűről, hogy
eredeti (pl Stradivari), akkor az eredetiként értékesíthető, általában nemzetközi aukciókon. Ha viszont mást állapít meg, akkor azt jelenleg nem lehet eredetiként eladni. Állításaikat elég komoly indoklással támasztják alá a szakértők, így aztán érthető módon nem szoktak egymás ellen szakvéleményt kiadni.
Ha egy szaktekintélyben kétség merülne fel egy hangszer esetében hogy talán valóban eredeti, rendelkezésére állnak akár a jelenleg legköltségesebb vizsgálati eszközök is . Ennek ellenére, mivel az évszázadok alatt számos , néha igen kitűnő hamisítás született, néha még a szaktekintélyek is sötétben tapogatóznak , főleg, ha nem minden szükséges vizsgálat végezhető el.
A nagyobb mesterek (pl Stardivari) munkásságáról nyilvántartás van. Ebben, ha éppen hiányzik egy hangszer, mert pl ellopták akkor annak a felbukkanása igen nagy port verne fel. A nyilvántartásban szereplő hangszerek tulajdonosai is nyilván vannak tartva. Nagyon ritkán képzelhető el olyan eset, hogy a nyilvántartásban még nem szereplő hangszer bukkan fel.
Ha bármely hangszerről van adás-vételi szerződés abban biztosan fel van tűntetve, hogy a jelenlegi tulajdonos milyen mesterjelzésű hangszert vásárolt . Amennyiben ez a készítővel kapcsolatos nyilvántartásban szerepel nem nehéz elfogadtatni egy nemzetközi szakértővel, hogy eredeti a hangszer, ha még nincsen certifikálva valami miatt. Egyéb esetekben a fent említett okok miatt nincsen könnyű dolga annak, aki érvényt akar szerezni egy még nem certifikált nagyobb értékű hangszernek.
Még egy fontos dolog:
A nemzetközi szaktekintélyek legtöbbje csak a saját kereskedőházán keresztül értékesített hangszerek esetében ad certificatot, ezzel is szavatolják saját állításukat.