Visszaemlékezve tanuló éveimre egy dolog mindenképpen megmaradt, az a feltétlen szeretet és odaadás a munka és a munkadarab iránt, amivel mesterem, Sáránszky Pál dolgozott.
Az ember sokszor kísértésbe esik, hogy az egyszerűbb vagy könnyebb utat válassza, – például egy sarokpótlás után egyszerűbb lenne odafesteni a berakást, mint pótolni, – de a hangszer iránti tiszteletből akkor is inkább az igényes megoldást választom, ha ez anyagilag nem éri meg.
Talán ebben lehetne megfogalmazni a szakmám lényegét. Ez persze ellentmond a józan észnek, néha a pénztárcámnak, a marketingről már nem is beszélve. De bízom benne, hogy hosszútávon mégis ennek a szemléletnek van jövője.