Egy szörnyűséges állapotban lévő öreg cselló érkezett hozzánk javításra. Első látásra nincs is olyan része, amelyet épnek lehet mondani. Először fölmerült, hogy meg sem javítjuk. De a kíváncsiság, hogy vajon mit tudok vele kezdeni, győzött, így elvállaltam. Szokásommal ellentétben nemcsak a tetőt, vagy a hátat, hanem mindkettőt egyszerre szedtem le a kávákról. Jól sejtettem, hogy a tető és a hát egyáltalán nem passzol egymáshoz, valószínűleg később kerülhetett rá valamelyik.
Annyi a hiba rajta, hogy elhatároztam, hogy naponta egy valamit megragasztok rajta, így előbb-utóbb majdcsak elkészül.
Időről-időre majd erről hírt adok itt a blogon.
