Nagyon sok tehetséges fiatal zenész vett részt most szombaton a VIII. ORSZÁGOS SZAKKÖZÉPISKOLAI ZENEKARI VERSENYEN.
Reggel 9-től délután 3-ig magam is ott voltam az aulában Héjja János kollegámmal együtt. Egy csellót, egy hegedűt, és egy brácsát vittem magammal, míg János két csellóval érkezett.
Elég fárasztó napunk volt. Megdöbbentően hatott rám, hogy a gyerekek vajmi kevés érdeklődést mutattak a kiállított hangszerek iránt. Pedig, ahogy elnéztük, legtöbbjük olcsó hangszerrel érkezett. Egy komoly érdeklődő volt a hegedűre és Jánostól is csak egy valaki kérte, hogy kipróbálhassa a csellót. Vajon mi lehet a közöny oka? Azt sem lehet mondani, hogy túl elfoglaltak voltak a gyerekek. A szereplések után mindig nagy nyüzsgés támadt: egy zenekar be, egy pedig kivonult. Mindenki időre érkezett és a szereplés után a legtöbben azonnal távoztak is. Mi pedig ott voltunk és bárki kérdezett, szívesen válaszoltunk mindenre.
Ennyire sok hangszer van a piacon, és mindenki elégedett azzal, amije van? Végül is ez nem lenne baj, csak akkor, ha mondjuk egy-egy ügyesebb zenészt a hangszere gyengébb paraméterei minősítenének kevésbé jó helyre, mint ami Őt a tehetsége révén megilletné…
