2011. június 15 szerda

A héten öt hegedűt kezdünk lakkozni. Több kísérleti darab is van köztük.

az 5 hegedű alapozva
az 5 hegedű alapozva

Egy elég általánosnak mondható értékelési kérdést kaptam. Közzéteszem, hátha segítség .

A következő fotók érkeztek:

besütés a csigán
besütés a csigán

A képen látható „mesterjelzés” még sajnos nem határoz meg semmi komolyat. Illetve, eddigi tapasztalataim szerint Stainer mester soha nem faragott ilyen besütéssel csigát. Ezt a jelzést a későbbi manufaktúrák alkalmazták, ha Jacob Stainer valamelyik hegedűjét vették alapul a készítendő sorozathoz. Ez úgy értendő, hogy a manufaktúrában több, részfeladatra szakosodott ember dolgozott. A hangszerek belülről többnyire elnagyoltak voltak, kívülről tetszetősek, de a lakkról és a kidolgozásról minden szakember azonnal megismeri a munkát.
Az értékük ma kicsit magasabb, mint a jelenleg futó gyári hangszereké, de alapvatően a hang határozza meg, mennyit érdemes kérni érte.

A XIX. század második felében, illetve a XX. század elején igen gyakran ragasztottak a manufaktúrákban készült hegedűkbe előbbi nagy mesterek nevével ellátott cimkéket. Így történt ez nagy valószínűséggel ebben az esetben is.

cédula a hangszer belsejében
cédula a hangszer belsejében

Komolyabb vizsgálatokat, mint a fa vagy a papír kormeghatározása általában nem érdemes végezni, mert

1:  igen drága

2 :  mert a fentebb említett stílusjegyek a legtöbb esetben elárulják a szakembernek titkukat.