Ismét a nagybőgővásárlás…
Most hozzá nem értő kezek által összetákolt valami került hozzám azzal a kéréssel,hogy próbáljak belőle nagybőgőt készíteni.
Hát mondhatom,ez a legnehezebb dolog nekem. Se a lakk,se a gépezet,se a beállítás,se a felszerelés nem megfelelő. Ezt persze bárki más nézheti nagybőgőnek,de én bizony más szemmel nézem és kell is hogy máshogy lássam ennyi szakmában eltöltött évvel a hátam mögött.
Kérek mindenkit ismételten,hogy szakember megkérdezése nélkül ne vegyenek bőgőt.
Amit most kaptam kézbe,az a hangszer újonnan hajlított kávára egy régi hát és egy ki tudja honnan szerzett nem megfelelően alkalmazott szálirányú tető lett rászabva. A tetőn látszik a berakáson,hogy jóval nagyobb méretű hangszeren volt eredetileg. Sok törés volt rajta,amelyeket pálma fa ragasztóval ragasztottak. A ragasztó rajta maradt , valószínűleg még nem száradt meg,úgy lakkoztak rá. Lakkoztak, mondom,pedig egy vékony politúr rétegről van csak szó, amely teljesen elfedi a fa szálait a vöröses foltos színezőktől.
A nyak egy nagyon hanyagul megoldott nyakszár csere után egy elég szép csigát rontott el. Keskeny is, nem megfelelő vastagságú, érdekes módon viszont egészen jól illeszetették és a láb is szinte jó.
A lakk a ragasztási helyeknél természetesen felpattogzott, igen csúnya ,a gépezet rosszul illesztett, az alsó láb hihetetlen -egy cselló alsócsap és egy „Rubner” gombbal volt szerelve.
A bőgő belsejében egy bécsi készítő ritka rondán írt kézírása díszeleg,általam még soha nem látott méretben (nagyon nagy) és módon elhelyezve. Ezen kívül egy másik cimke mely azt hirdeti, hogy restauráltam budán-nem vicc, kis b-vel a nevet nem tudom kiolvasni, de jobb is. Ha valaki ráismer, hogy Ő volt, könyörögve kérem, legalább a címkétől kíméljen meg a jövőben, a többiről úgysem valószínű, hogy le tudnám beszélni.
