Egy gyakran előforduló dologra szertnék pár sorban rámutatni. A mostanában kapható vonós hangszerek legtöbbje igen friss fából készült. Ez azt jelenti, hogy a fa kivágása és a hangszer megépítése közt alig egy év teik el, néha annyi sem. Legtöbbször mesterséges szárítókamrákba tolják be a rönköket, elősegítve ezzel a nedvesség távozását. Mégsem lesz elég száraz. A hangszer elkészülte után bizony még sokáig szárad. Ez azt eredményezi, hogy a teteje a nyaknál és az „alsó nyeregnél” könnyen megreped. Érdemes ezt megnézetni szakemberrel, ha nem egy szakműhelytől vásároltunk vonós hangszert.
Egy dologra még figyelhetünk főleg nagyobb hangszerek -cselló, nagybőgő-esetében: minél jobb bélelésű tokot használjunk a hidegben, minél kevesebb ideig legyünk a hangszerrel hidegben és egy hanggal hangoljuk lejjeb a szállítás idejére. Ez persze csak „profiknál ” elképzelhető, hiszen pl. egy 10 éves gyerek nem tudja maga hangolni a csellóját, legtöbbször tanárja segítségét kéri. Egy képet mindenesetre közzéteszek a” téli betegségek” illusztrálására.
hegedű
Nemessányi Sámuel 1837-1881
Meglátogattuk Nemessányi Sáűmuel sírját a Fiumei úti sírkertben