A használt hangszer piacon, megfizethető áron kapható öregebb hangszerek nagy része, korukból is adódóan, nagy valószínűséggel már átesett néhány beavatkozáson. Ha szakszerűen van javítva egy sérülés, az a hangszer használhatóságát, jó esetben a külsejét sem befolyásolja. Ellenkező esetben viszont nehéz feladattal állhatunk szemben.

A konkrétumok ismerete szükséges ahhoz, hogy el tudjam dönteni: a szakszerűtlen beavatkozás orvosolható-e, és hogy mennyibe kerül a javítás.

Most néhány szót az óvatosabb embereknek.

Kérdezzünk meg szakembert. Ki is a szakember?

1. A legkézenfekvőbb valaki a hangszeres tanár. A tanárok kétség kívül nap, mint nap foglalkoznak hangszereikkel, az iskola hangszereivel és a gyerekekkel.

Amit viszont tudni kell: a tanárképzésből hiányzik a hangszer ismeret és a hangszer karbantartási ismeretek oktatása. Minden tanár saját szorgalmára van bízva, hogy mit tanul meg és mit nem, és hogy ismereteit hogyan és mire használja fel. Így elég nagy sokszínűség figyelhető meg, ha objektíven próbáljuk ezt a dolgot szemlélni.

• Hangszer bolt:
  a város (ok) területén általában található néhány hangszerbolt. A legtöbb bolt szakosodott valamire, pl. gitárok, vagy olcsóbb hangszerek, vagy fúvós hangszerek, zongorák stb. forgalmazására.
  Ha minőségi csellót vagy hegedűt akarunk vásárolni és az olcsó hangszerekkel foglalkozó boltba megyünk be, valószínűleg rossz helyen járunk. A hangszer boltokban kereskedőket találunk, akiknek szintén nem kell tudniuk (ez nem zárja ki, hogy tudhatják), hogy mit is árulnak. Nekik azt kell tudniuk, hogy mit lehet eladni és azt tudják is.
• Hangszer készítő
  vagyunk egy páran az országban. Azt, hogy a kedves vevőnek kire esik a választása, nem rajtunk múlik. Általában azt tudnám mondani, hogy ha felkeresnek valakit közülünk és nem szimpatikus, amit hallanak, keressenek tovább, amíg a saját temperamentumuknak megfelelő szakemberre nem akadnak. Általában a honlapok, vagy a Facebook profilok megmutatják, hogy ki is a mi emberünk.
  Ha külföldi városokban próbálkozunk, mindenhol más a struktúra. Londonban pl. a legjobb üzletek csak a „Strad” magazinban hirdetnek, a többit az ügyfelek egymásnak ajánlgatják.
• 
  Az interneten kapható fa hangszerek buktatóiról a következő napokban fogok írni.

A legegyszerűbbnek az látszik, hogy vegyünk egy újat. Már el is indítjuk a böngészőt, beírjuk, hogy cselló, vagy gordonka, vagy cello és kijönnek dolgok. Szép új hangszerek. A baj kétféleképpen törhet ránk:

1 megveszünk egyet ezek közül

2 megkérdezzük a cselló tanárt.

Ma foglalkozzunk az első ponttal.

Az internetes vásárlás ma az egyik legnépszerűbb vásárlási forma. Hangszerek esetében ez kissé rizikós. Én 40 éve foglalkozom hivatásszerűen hangszerekkel, de csak teszt céljából engedem meg magamnak ezt a vásárlási formát. Hogy miért?

A hangszer méretei a legfontosabb és egyben meghatározó tényezői annak, hogy jól vásároltunk-e. Egy rossz méretekkel rendelkező, rosszul beállított hangszerrel csak az életkedvünk megy el, és talán örökre leteszünk a zene közelebbi megismerésének élményéről.

Az internetes oldalakon a számomra fontos méreteket sohasem tüntetik fel. Ha van olyan szerencsém, hogy -mondjuk a Jófogáson keresztül- kérdéseket tehessek fel az eladónak, akkor sem tudom megmagyarázni egy nem szakmám bélinek, hogy mit mérjen, mire vagyok kíváncsi.

Ha pedig egyszer kifizettem a hangszert, nincs visszaút. Hiába ígérnek garanciát. Valahogy a visszavásárlás nem szokott zökkenő mentesen zajlani…

És ki végzi el a garanciális javítást?

Én meg tudom csinálni természetesen.

Itt jön a közlendőm.

Az olcsó kínai csellók rétegelt lemezből, (angolul plywood) készülnek. Ezeket gyárban, gépekkel, szakképzett munkaerő nélkül rakják össze. Akad köztük néha egész használható darab is.

Nem garantálható, hogy jól rakták-e be a nyakat. A többi méret általában jó.
A fogólap vagy nagyon silány ébenfa, vagy valamilyen festett keményfa. Ezt általában a termék leírásában feltüntetik.

Nem láttam viszont ebben a kategóriában olyan hangszert, amely ne szorult volna komoly beállításra.
A húrláb, a fogólap íve , a húrok mind beavatkozást igényelnek.
Ennek költsége, mivel olcsó hangszerekről van szó, körülbelül a hangszer vételárával megegyező összeg. ha pedig a nyak állása nem megfelelő, akkor bizony még jóval többe is kerülhet a javítás.

Mi csak olyan hangszert kínálunk eladásra, amelyet megjavítottunk és amiért garanciát is vállalunk. A szakmában sok kereskedő dolgozik, egyre több, őnáluk természetesen nincs szakértelemhez kötve a kereskedelmi jog. Tehát semmiféle rosszhiszeműséggel nem kell azt a kereskedőt vádolni, aki nem megfelelő, vagy akár rossz állapotú, de tetszetős külsejű hangszert ad el. Álljon itt egy példa: ezt a hangszert vevője azután hozta el hozzám, hogy azt a kereskedőnek kifizette. Valljuk be, hogy egy hozzá nem értőnek nincs is oka feltételezni, hogy bármi nincs rendben a hangszerrel.

Én viszont elég sok hangszert javítottam ahhoz, hogy rögtön észrevegyem az ordító típushibákat. Bontás nélkül is meg tudom mérni, hogy egy hangszert kikapartak-e, vagyis vékonyabb a kelleténél. Se a vevő, sem a kereskedő nem tudja, amit én sejtek, hogy hogy is néz ki egy ilyen hangszer belülről:

Ha a javítás árát egy ilyen esetben hozzáadjuk a kifizetett vételárhoz, akkor bizony már nem is olyan jó vétel, ami annak tűnt. Ez a veszély ugyanúgy fennáll (ha nem jobban) egy internetes vásárlásnál is. Véleményem szerint ha valaki hangszert akar vásárolni, jobban jár, ha már egy megjavított hangszerre áldoz.

Az első ilyen hangszer egy kínai gyártmányú brácsa. A címkéjén ez áll: violin and bow factory MENDOZA MV 020.

A hangszer fából készült, tehát nem rétegelt lemezből, megítélésem szerint olcsóbb kínai fenyő és juhar felhasználásával, kis vaserekkel a juharban. Lakkozása nitro bázisú, szórópisztollyal felvitt, valószínűleg 0.5 mm vastagságú, vöröses színű lakk. A fogólap valamilyen fehér, kínai egzotikus fa, természetesen festve van. A fogólap kiképzése nem megfelelő. A húrlába alacsony. Nyakállás megfelelő, a nyak tapintása durva. A kulcsok szintén festve vannak, mahagóniból készültek.

Egy átlagos brácsa súlya 600 gr körül van felszerelt állapotban. Ez a hangszer 727 gr. Méréseim szerint a tető vastagsága átlag 2 mm-rel több, mint a szokásos. A hanggerenda durva kiképzésű, mellette a ragasztó kifolyt.

A hozzá adott vonó pálcája gyenge minőségű fából készült, íve sem megfelelő. Csak alapszintű felhasználóknak ajánlható.

Ennyit a tényekről.

A brácsa alapszintű felhasználásra sem alkalmas gyári állapotában. A fogólap lehúzásával és egy megfelelő magasságú húrláb aláfaragásával használhatóvá tehető. A vastagsági méretek és a masszív lakkréteg miatt nem várható túl nagy hang ettől a hangszer testtől.  Kedvező ára miatt mégis sokak számára megoldás lehet ez a hangszer.

Mikor járunk jobban az internetes hangszervásárlásnál, főleg, ha olcsóbb kategóriában gondolkodunk:

1. Ha új kínai árut próbálunk beszerezni, mint például egy Menzel,

2. vagy válasszuk a régi, pl. szegedi hangszereket

Általános válaszom: 

Aki teheti, inkább szakembernél vásároljon, jobban jár!

A szakembernek, ha valamit kínál, szavatolnia kell az árujáért.

Szerintem a hangszervásárlás interneten nagyon rizikós dolog. Még nekem is, aki pedig már 35 évet eltöltöttem a szakmámban.

Mégis, ha már felmerült ez a kérdés, néhány gondolatot megosztok az érdeklődőkkel:

A Menzelnél  jobbnak tartom a szegedi hangszereket, de ezt is fenntartással mondom. Ez azt jelenti, hogy amit az interneten árulnak, azt előbb-utóbb meg kell nézetni szakemberrel állapotfelmérés céljából.

Viszont az, aki az interneten hangszert árul, nem feltétlenül ért a hangszerhez,  s ezért semmiféle garancia nincsen arra, hogy amit a vevő ott talál, arra nem kell a vételárának többszörösét költeni, hogy használható legyen.

Az internetes vásárláskor ugyanis sok  esetben nem is elvárható a garancia.

Vegyünk egy példát:

Vettem egy akármilyen kínai csellót, ami Németországból érkezett, egy német cég által forgalmazva, tehát teljesen jogosan német hangszerként jelent meg az interneten. A hangszernek olyan hibái voltak, amelyeket nem kis munkával hoztam helyre, de NEKEM így is megérte. De ha valakinek ki kellett volna fizetnie a munkadíjamat, ami összegében még egyszer a hangszer árát jelenti, akkor bizony már nem járt volna olyan jól.  Persze, ha cseregaranciát ajánlanak, meg lehet próbálni érvényesíteni, de ez sokszor kissé hosszadalmas folyamat.  És bosszantó is.

A másik eset, hogy veszünk egy régi hangszert, de valami nincsen rendben rajta. Vegyünk egy hegedűt, mondjuk  25 000 Ft-ért. Elvisszük egy szakemberhez, és kiderül, hogy meg kell igazítani a fogólapot, a kulcsokat, a lábat, húrokat kell cserélni, stb… Ez már önmagában + 15 000 Ft, és lehet, hogy nem ússzuk meg ennyivel.  Aztán venni kell még egy vonót, +9 000 Ft, meg egy tokot, az ismét 9 000 Ft,  és ez már több, mint amennyi a hangszer ára. Ezzel lehet, hogy nem lenne akkora baj, ha nem az olcsóság miatt választottuk volna ezt a megoldást.

És akkor arról még nem beszéltem, ami nálam mindennapi gyakorlat, hogy szakszerűtlen javításokkal rettenetesen el lehet rontani a hangszereket, amelyeket a vásárlónak sokszor, mivel nem ért hozzá, esélye sincsen észrevenni.

Na, nem szaporítom a szót, a hangszer csak bosszúságot okoz, ha nincsen beállítva, mert egyszerűen nem szól jól.

A kávákról holnap folytatom…

Találkoztam olyan esetekkel, hogy, pl.  Németországban, egy törött, nem túl értékes hangszerről egy szakember azt a tanácsot adta, hogy dobják el, nem érdemes megjavítani.  Ugyanis ha a javítás többe kerül, mint a hangszer kereskedelmi értéke, nem igen mondhatunk mást.

Mindazonáltal mindig sajnálom veszni hagyni a hangszert, és ha egy mód van rá, megtalálom a „felmentést”. Pl: megveszem és megjavítom magamnak.

Az viszont egyre inkább világossá válik számomra, hogy nálunk máshol vannak az értékhatárok. Én itt Magyarországon, tetszik, vagy nem tetszik, nem tudok olyan áron dolgozni, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő országok szakemberei. Magyar emberek fizetéséhez próbálom igazítani az áraimat.  A munkadíjaknál ez szokott is sikerülni, a felhasznált anyagok árát viszont én sem tudom letornászni. Legfeljebb kevesebb haszonnal adom a nagykereskedelmi áron beszerezhető húrokat, fogólapokat és húrlábakat. Mindenesetre nálam még a legtöbb esetben megéri megcsináltatni, mondjuk egy nagybőgőt, míg  Németországban már lehet, hogy nem.

Persze, ha valaki olyan véleményt kap, hogy dobja ki a hangszert, általában (szerencsére) nem teszi meg. Van, aki a szomszéd asztalossal javíttatja, van, aki maga áll neki, és még sorolhatnám a leleményesség tárházából előhúzott dolgokat. Egy biztos, hogy nem hozzáértő kezek után dolgozni, az bizony nem könnyű feladat,  nagyobb és drágább, mint ha rögtön én kaptam volna a feladatot a hangszer újraélesztésére.

Érdekes dolog, hogy 35 évvel ezelőtt, amikor kezdtem a szakmát, nagyon sok munka : pl szélezés belülről, vagy akár csak a hangszer kinyitása és „rendes ” javítása még mindennapos volt. Ma már olyan ritka egy ilyen „nagyobb szabású” megrendelés, hogy kezdem elfelejteni a 30 évvel ezelőtt  rutinmunkának számító megoldásokat.
Az utánunk jövő generáció pedig valószínűleg, egy-két kivételtől eltekintve, nem is fog találkozni ilyen javításokkal…

Végül is ez a blog a legtöbbször ilyen lehetetlennek látszó javításokat mutat be, képekkel illusztrálva.

Bíztatok mindenkit, hogy mielőtt „leírna” egy hangszert, hozza el, nézzük meg együtt, és az esetek legalább 70 %-ában meg lehet találni a módját a hangszer megmentésének. Mint például ennél a hegedűnél:

 A legtöbb esetben a  XIX.század második feléből, vagy a XX.század első feléből  származó manufaktúra hegedűkről van szó. Ezek a jelenlegi értéke nem túl magas.

Legtöbbjük, amikor előkerül  nem is kipróbálható, az árát pedig a hangja határozza meg , mely azonnal nem is megállapítható. Általában a  fedlapon repedések is vannak, legtöbbjüknél a belső kidolgozással is volna mit tenni és ha nincs szerencsénk, a nyakállás sem jó. Még egy igen fontos dolog: a hegedű menzúrája. Ha ez nem pontos, nem is tudok mit kezdeni vele. Ezt pedig fénykép alapján nem lehet megállapítani.

 A húrokat, a kulcsokat és a felszerelést szintén ki kell cserélni a legtöbb esetben, tehát a minimum ráfordítandó öszzeg  35-40000 Ft anyaggal együtt.  Általában  a tok és a vonó megszolgálta már a magáét, így tokot és vonót is kell még venni hozzá az pedig 18 000 Ft körül van a kettő együtt. Ha szerencsénk van, és  jó hangú hegedűnk van, akkor kb 60 000 Ft-os ráfordítással van egy max 100 000 Ft-os hegedűnk.

Ha nincsen jó hangja, akkor bizony szét kell szedni a hangszert és meg lehet próbálni különböző szakmai fogásokkal feljavítani a hangot. Az eredmény csak a végén hallható. Az eladási ár pedig ugye ennek a függvénye. Ebben az esetben a javítás munkadíja plusz 30-50 000 Ft .

Szóval mindezeket egybevéve gondolom  hogy amilyen állapotban  előkerülnek ezek a hegedűk, értékük általában nem haladja meg a 20 000 Ft-ot.

Az értékesítésnek egyéb formái, a különböző internetes hirdetési oldalak. Itt Pl tesz-vesz,vatera kis szerencsével magasabb áron is el lehet adni ezeket a hegedűket, abban az  állapotban,ahogyan megtaláltuk. Ez esetben a vevő az, aki a javítás költségeit illetve a hanggal járó rizikót felvállalja.