Ferdinando Albertini

Ma ez a gyönyörű cselló járt nálam karbantartásra. A fogólapját igazítottam meg. A cselló 1747 ben készült Milánóban.

Ahogy az autókat is időnként szervizeltetjük: fékbetétek, ékszíjak olajcsere szükségeltetik, úgy a hangszereknek is, ha jót akarunk magunknak, na meg a hangszerünknek, karbatnartás szükséges.

Miből is áll ez?

1 HÚR : attól függően, hogy mennyit használjuk a vonós hangszerünket fél évente, évente esetleg két évente húrcsere szükséges. A gyakorlat az, kevés kivételtől eltekintve, hogy amíg el nem szakad, addig használjuk a húrokat, pedig azok a használattól vékonyodnak, s ahogy egyre öregebbek elvesztik a fényüket,hamissá is válnak. A húrok öregedését kicsit fékezhetjük a különböző húrtisztító folyadékokkal, de a végtelenségig nem tartanak.

2 tisztítás: a vonós hangszereknél minden játék után érdemes a tetőre, kávákra került gyantaport letörölni. Erre kitűnően alkalmas az autósboltokban kapható puha szarvasbőr. Érdemes egy ilyet tartani a tokban.

3 kisebb lakkpótlások: hegedűknél a vállpárna fel és leszedésekor, nagyobb hangszereknél-csellónál, bőgőnél a letámasztás helyein lekopik a lakk. Ha néha nem pótoltatjuk, bizony előbb-utóbb a fát kell majd pótoltatnunk, ami azért, valljuk be sokkal időigényesebb és költségesebb művelet, mint egy pár húzásnyi lakkpótlás, és polírozás, amely persze a szélek pótlásakor sem kihagyható.

4:Fogólap : komolyabb elhasználódásból eredő tennivaló a fogólap gödreinek kiegyenlítése, másnéven a fogólap lehúzása. Ez rendes használat esetnén évente, ritkább használatnál két-három évente elkerülhetetlen. Az ébenfa ugyan igen kemény, de a húrok is! Ezt semmiképpen nem érdemes  háztáji módszerekkel megpróbálni, legalább olyan rutint kíván, mint egy autó jó beállítása.

5 lábvágás: A húrokat a húrláb tartja a tetőn. A húrláb igen fontos alkatrész. Magassága, íve vastagsága meghatározza a hang karakterét és a kényelmes vagy kényelmetlen játékot is. A húrok, ha nem figyelünk, egyszerű hangolások esetén is elhúzzák, meghajlítják a nyak irányában a lábat. Gyakorlatlan versenyzőknek mégsem ajánlanám, hogy állítgassák a lábat, mivel könnyen eldől. Akkor persze lőttek a zenélésnek. Lábvágásra, bár nem olcsó mulatság, mégis szükség van néha. Ha gyakrabban állíttatjuk,  talán ritkábban.

6 lélek : ha túl hosszú, eltörik a hangszer, ha túl rövid, lesüllyed a tető. Ha nem fekszik az alja,vagy a teteje, szörnyen szól a hangszerünk. Semmiképpen nem ajánlom otthoni állítgatását. Nagyon sok galibát okozhatunk vele. Kirívó esetben még el is törhetjük a tetőt, vagy a hátat, vagy egyszerűen belűlről forgácsolgatjuk a tetőt, anélkül, hogy tudnánk róla. Amire érdemes figyelni: ha az „f” a vékonyabb húr oldalán elkezd süllyedni, rövid a lélek, érdemes újat készíttetni. Ha túl tompán, fénytelenül, vagy éppen felhangok nélküli a megszólalás, biztos, hogy nem jó a lélek beállítása. Forduljunk szakemberhez!!!

7. felválások, kisebb ragasztanivalók : gyakran megesik, hogy a hangszer elkezd zörögni. Az első dolog, amit meg  kell ilyenkor nézni, hogy a kávától nincsen – e felválva valahol a hangszer. Ez viszonylag hamar és könnyen orvosolható. Egy dolgot nem szabad: otthon „háztartási” ragasztókkal pillanatragasztóval stb szorítók és a ragsztási hely tisztítása nélkül ragasztgatni. Szóval érdemes ilyenkor kapkodás és kétségbeesés helyett elzarándokolni valamelyik hangszerkészítőhöz. Ő majd megoldja a problémát! Jó-jó,de mennyiért? Gondolom ,ezt műhelye válogatja . Nálam nem túl drága. MEg lehet nézni az árjegyzékemet a javítás oldalamon. (http://www.nemessanyi.com/javitas.php )

A fűtés, a fűtött szobából legtöbbször csak huzatban visszük ki az utcára a hangszereket a hidegbe. Ez  eléggé megviseli a vonós barátainkat. Ennek oka: a ragasztások rendesen csontenyvvel történnek. Ha a fa nem a fával találkozik (kis ragasztó segítségével) , hanem sok enyv van a két fa közt, kikristályosodik és a száraz levegőn elenged a ragasztás, a hangszer szétreped. Tehát,ha azt vesszük észre,hogy a hangszerünk zörög, érdemes megmutatni szakembernek, aki valószínűleg nem túl drágán meg tudja azt ragasztani.

A másik jelenség: főleg a nagyobb hangszereknél  -cselló,bőgő-  lehet tapasztalni, hogy a húrok szinte ráfekszenek a fogólapra, pedig nyár végén még alig tudtuk lefogni, olyan messze voltak tőle. Ennek oka: a nyak is engedelmeskedik a hőviszonyok okozta tágulásnak. Ennek eredménye az, hogy nyáron alacsonyabb, télen pedig magasabb húrláb kell a hangszerekre.  A gitároknál meghúzzuk, illetve kiengedjük a nyakmerevítő pálcát.