Tegnap egyébként Kyle Eastwood bőgővonója is nálam járt egy kis gyors segélyre. Sajnos a koncertre nem tudtam elmenni.

Ma egy elektromos bőgőt javítok. A fogólapja cserére szorul,pedig gyári új. Ez van.

A fogólapról és a fogólap nélküli bőgőről teszek ide két fotót.

A bőgő nyakán látható egy fekete csík.Egy nyakmerevítő pálca volt benne, de kicseréltem egy ébenfa betétre.

Így valószínűleg erősebb lesz a nyak. Két évszázada készül „csak ” fából a nyak. Egészen vastag fogólapokat is el bír húzni. Nem indokolt a merevítő pálca, mint a nagyon vékonyra faragott különben is hosszú gitár-főleg-basszusgitár nyakaknál.

 A fogólapot alul egy kicsit ki kell könnyíteni, mert kár fölösleges súlyokat cipelni, na meg jobb a hangja is így.

Nem tudom, mennyien fogják olvasni a blogomat, de mindenesetre most ezt leírtam, hátha segítek valakinek….

Most  hozzá nem értő kezek által összetákolt valami került hozzám azzal a kéréssel,hogy próbáljak belőle nagybőgőt készíteni.

Hát mondhatom,ez a legnehezebb dolog nekem. Se a lakk,se a gépezet,se a beállítás,se a felszerelés nem megfelelő. Ezt persze bárki más nézheti nagybőgőnek,de én bizony más szemmel nézem és kell is hogy máshogy lássam ennyi szakmában eltöltött évvel a hátam mögött.

Kérek mindenkit ismételten,hogy szakember megkérdezése nélkül ne vegyenek bőgőt.

Amit most kaptam kézbe,az a  hangszer újonnan hajlított kávára egy régi hát és egy ki tudja honnan szerzett nem megfelelően alkalmazott szálirányú tető lett rászabva.  A tetőn látszik a berakáson,hogy jóval nagyobb méretű hangszeren volt eredetileg. Sok törés volt rajta,amelyeket pálma fa ragasztóval ragasztottak. A ragasztó rajta maradt , valószínűleg még nem száradt meg,úgy lakkoztak rá. Lakkoztak, mondom,pedig egy vékony politúr rétegről van csak szó, amely teljesen elfedi a fa szálait a vöröses foltos színezőktől.

 A nyak egy nagyon hanyagul megoldott nyakszár csere után egy elég szép csigát rontott el. Keskeny is,  nem megfelelő vastagságú, érdekes módon viszont egészen jól illeszetették és a láb is szinte jó.

A lakk a ragasztási helyeknél természetesen felpattogzott, igen csúnya ,a gépezet rosszul illesztett, az alsó láb hihetetlen -egy cselló alsócsap és egy „Rubner” gombbal volt szerelve.

A bőgő belsejében egy bécsi készítő ritka rondán írt kézírása díszeleg,általam még soha nem látott méretben (nagyon nagy) és módon elhelyezve. Ezen kívül egy másik cimke mely azt hirdeti, hogy restauráltam budán-nem vicc, kis b-vel  a nevet nem tudom kiolvasni, de jobb is. Ha valaki ráismer, hogy Ő volt, könyörögve kérem, legalább a címkétől kíméljen meg a jövőben, a többiről úgysem valószínű, hogy le tudnám beszélni. 

Az előbb a beállítás előtti, most a beállított láb magassága látható a képen.
Most többet nem is írok, beszéljenek a képek

Ma inkább képeket teszek fel. Már csak azért is, mert ilyen még nem volt és akarom látni, hogy miként sikerül.
A fenti kép beállítás előtt készült. A láb magassága láthatóan nagy a fogólap ívéhez képest. A fogólapot már megygyalultam,tehát annak már megfelelő az íve.