még nyáron történt… lakkot főztünk a kertünkben. Jó alapanyag!!!

Közös munka Budapesten . Berakás készül…

Én 2014 óta vagyok tagja ennek a szövetségnek.
2017-ban voltam először a maker’s day-en. Az ott látott gyönyörű hangszerek arra ösztönöztek, hogy az én hegedűim is megközelítsék  azt a színvonalat, amit ott láttam. Idén először, mint kiállító vettem részt az eseményen, amely február 25.-én vasárnap volt.
 „A készítők napja egyedülálló esemény a Brit zenei naptárban. A rendezvény a vonós hangszerkészítés élő mesterségét mutatja be, és népszerűsíti a zenészek és a nagyközönség körében.” – mondják magukról.

A kiállítók nemzetisége sokszínű, hiszen az angolokon kívül olasz, francia, német, kanadai, holland, török, cseh, lengyel, USA-beli és nem utolsósorban magyar kiállítók is voltak.

A nekem legjobban tetsző hegedűket  Alberto Cassutti,  Piotr Klucenty, Atilla Okan, Florian Leonhard , Draskóczy Gábor és Szemmelveisz Tibor készítették.  A kedvenc vonókészítőim  Franziska Truestedt, Tim Baker , Philip Brown. Ott volt az Alpenholz gyönyörű faanyagokkal, a Pirastro, a D’Addario, a Sound Post LTD, az Anima Nova, és persze a Newark school tanulói, és mesterei.

Nem volt túl sok időm nézelődni, mert a saját asztalomnál is igen mozgalmas napom volt. Sok emberrel tudtam beszélni, új és régi ismerősök jöttek oda hozzám. 

Ide majd egy pótlás kerül a csavar helyére a nyak anyagából. Ezt majd folytatjuk.

Egymás után több olyan hegedűt is hoztak hozzám, amit kezdő hegedűsök számára vásároltak, mondván, hogy kipróbálni ez is megteszi, ha belejönnek, majd vesznek jobbat. Ezzel kapcsolatban a következőket gondolom. Egy ilyen új, általában kínai hegedű 30-40 ezer Ft-ba kerül tokkal, vonóval. A felszerelése ennek megfelelően nem a legjobb minőségű. Egy újonnan vásárolt hegedűről azt gondolhatnánk, hogy kivesszük a tokból, és rögtön játszhatunk is rajta. Ezekben az esetekben azonban kiderült, ez nem így van. A kulcsok nem tartják a hangolást, a húrnyomás pedig nagyon nagy. Az egyik ilyen hegedűm a fogólap elképesztően ferde volt, minden irányban.  Nem lehetett vele mit kezdeni, kicseréltük. Próbálom érzékeltetni ezzel a képpel:

Az újonnan vásárolt hegedűre még rá kellett költeniük ahhoz, hogy használható legyen, és így már nem is olyan olcsó az a hegedű. És akkor ez még mindig nem egy jó hangszer, csak valami annak látszó tárgy. Ebben az esetben is igaz, hogy az olcsó néha drágább. Nem is sokkal többért már egészen jó hangszereket lehet kapni nálunk. Érdemes körülnézni. Karácsony előtt több felújítással is elkészültünk, ezek a hegedűk arra várnak, hogy kipróbálják őket.

A mai nap témájául viszont egy egészen más dolgot választottam. Több, mint egy éve hoztak hozzám egy stájer citerát felújításra, és húrozásra.

A test és az alkatrészek rendbehozatala elég hamar el is készült, viszont a húrozással igen csak gondban voltunk. Nem nagyon találtunk megfelelő eligazítást sem a neten, sem szakmai körökben, végül hosszas keresgélés árán és a megrendelő közreműködésével csak eredményre jutottunk.

Azóta, néhány hete, hoztak egy másikat is, azt már szinte gyerekjáték volt megoldanunk. Azért mondom, hogy szinte, mert azért 31 húrral vacakolni elég macerás ügy, nagy koncentrációt igényel. Szóval ezután ilyen ügyekben is szívesen állunk rendelkezésre.

Pár napja valaki a szélezés iránt érdeklődött. Most épp folyamatban van egy bőgő tető belső szélezése, ami akkor szükséges, ha az anyag a bontás során megsérült, illetve helyenként elvékonyodott.

A másik eset a külső szélezés, ehhez nem kell felbontani a hangszert. Ez akkor szükséges, ha a hangszer pereme lekopott. Ilyenkor külső toldást kap, amit később összedolgozunk a szélekkel, majd színezzük és lakkozzuk, hogy egyöntetű legyen a hangszer többi részével. Ez a folyamat amúgy megelőzhető, ha időben pótoltatják a lekopott lakkréteget, mielőtt a fa is elkezd megsérülni.