https://www.facebook.com/Nemessanyiviolin

vagy

https://www.facebook.com/laszlo.nemessanyi.5

42 év szakmai tapasztalatával, tradíciókra épülő, egyéni, pénztárcabarát kínálatot állítottunk össze, szemben az interneten beszerezhető indusztriális, személytelen árukkal.

Szemléletünk: arccal az emberek felé, szemben a marketinges „arccal a profit felé” törekvéssel.

Ha vásárolunk mondjuk egy porszívót, kivesszük a csomagolásából, összerakjuk a csöveket, bedugjuk a konnektorba és már használhatjuk is.

A hegedűk, csellók, nagybőgők esetében ez nem mindig ilyen egyszerű. Ha hangszerkészítőtől vásárolunk, ott lehetőség van kipróbálni a hangszert, és jelezni, ha valami kényelmetlen, vagy nem úgy szól, és a szakember a személyes igényeinknek legmegfelelőbb értékeket be tudja állítani (láb, lélek, fogólap), különben lehet, hogy egy életre elmegy a kedvünk a zenéléstől.
Ez különösen gyerekeink esetében fontos, hogy a kezdeti lelkesedésüket ne vegye el egy rosszul beállított hangszer.

Tapasztalatom szerint az olcsóbban beszerezhető hangszereket betanított munkások szerelik össze, így nem várható el ezektől az áruktól a szakmai tudást igénylő beállítás.
Ez utóbbit azonban meg kell fizetni, amivel az előnynek tűnő olcsóság már el is vész…

A nálunk forgalmazott hangszerek mindegyikét beállítjuk, és a garanciánk két év. A hangszer javítását ez után is szavatolni tudjuk, bármeddig…

Jó hír: nem fogy el az alkatrész, mint mondjuk a fent említett porszívónál, amikből a két éves már öregnek számít.

Hegedűből minél öregebb a hangszerünk, annál többet ér.

A másik dolog, amire ki szeretnék térni: a megbeszélt időpontokat kérem, hogy tartsák be! A műhelyben folyamatos munkavégzés zajlik, és ezt a folyamatot kell megszakítanunk az ügyfélfogadás miatt. A bejegyzett időpontokhoz igazodva igyekszünk rendelkezésre állni, de késés esetén hasznos időt veszítünk el a munkaidőnkből. Vannak munkafolyamatok, melyeket nem lehet gyorsan abbahagyni, félretenni. Ilyen például a ragasztás, lakkozás. Mi sem szeretünk másokat megváratni, ezért kérjük, ha nem tudnak pontosan érkezni, erről tájékoztassanak új időpont kérésével, lehetőleg e-mailben! Ha a hangszer javítását konkrét határidőre beszéltük meg, mi ehhez igyekszünk tartani magunkat. Az elkészült munkáról értesítjük ügyfeleinket. Kérjük, hogy az elkészült munkákat a lehető legrövidebb időn belül vegyék át, mert a rendelkezésünkre álló hely elég szűkös. Az egy héten belül át nem vett hangszerek tárolásáért a jövőben külön díjat számítunk fel, ami heti 5000 Ft.

https://www.youtube.com/watch?v=gldZls9fIZI&feature=youtu.be

A múlt héten egy ismerős zenetanár hozott három hangszert javításra az egyik fővárosi zeneiskolából. Mikor elvitte a hangszereket a zeneiskola felügyeleti szervének nevére kiállítottam a számlát, reménykedve, hogy úgy kb. 30 nap múlva majd beérkezik az összeg a számlámra. Másnap tájékoztattak e-mailben, hogy az eljárás a következő: a zeneiskolának három külön helyről árajánlatot kell bekérnie, majd ezeket összehasonlítva kiválasztják azt a hangszerészt, akitől megrendelik a munkát. Ezután jöhet a munka elvégzése, amihez többnyire anyagot is fel kell használni, tehát megelőlegezek költséget a zeneiskolának, és aztán a számla leadása után jó, ha 30 nap múlva átutalják a munkadíjamat és az anyagköltséget. Nem tudom, miért ne választhatna egy zeneiskola igazgatója, vagy tanára egy számára megbízható szakembert, akivel elvégezteti a szükséges javításokat. Arról nem is szólva, hogy amíg a bürokrácia futja a maga köreit, addig a hangszer használhatatlan, és sok esetben órák esnek ki emiatt. Erről az egész KLIK rendszerről Az útikalauz stopposoknak c. könyv jutott az eszembe, onnan is a vogonok:

„Vogon: Az egyik legellenszenvesebb faj a galaxisban. Nem gonosz, csak mogorva, bürokratikus, érzéketlen népség. A saját nagymamájukat sem mentenék meg a Thrall bolygó gonosz, bogárpattintó fenevadjától, ha nincs rá utasítás 3 példányban, amit beküldtek, visszaküldtek, félretettek, elveszítettek, megtaláltak, kivizsgáltak, újra elveszítettek, három hónapra tőzeg alá temettek és gyújtósként hasznosítottak.”

Mára nagyon átalakult ez a fogalom. Előttem először is megjelenik Reviczky Gábor  arca a „Praktiker” reklámon. Aztán persze az egyéb szakmák képviselői is, ahogy a TV reklámokban megjelennek…

Ha vásárolni akarunk,  találhatunk internetes webáruházakat,  vagy egy bevásárlóközpont jut az eszünkbe, vagy,” a múltkor láttam a Tescoban” felkiáltással már el is mentünk valamelyik „megastore” áruházba. Ez után jut csak eszünkbe, hogy „a múltkor sétáltam itt meg itt, és láttam egy  ilyen-olyan boltot…” De vajon ott van-e még…?

De ne szaladjunk el. Először talán néhány szót arról, hogy  ki is a szakember?

Nekem a szakember a mesterem, aki a gyalupadja mögött fehér köpenyben dolgozik, és közben esetleg mesél valamit. Természetesen már jó ideje nincs közöttünk. Nem is baj, mert az Ő műhelye helyén most bizony vendéglátó helyek kavalkádja van a Liszt Ferenc téren.

De hogy Neki se „marketingezni”, se facebookozni, se blogolni nem lett volna ideje, mert sajnálta volna a munkáját otthagyni, abban biztos vagyok. „Felesleges duma”-mondta volna…

Annak, aki egy szakma „megszállottja”, tehát nagy valószínűség szerint jól is dolgozik, nem igen jut ideje marketingezni, a pénz folyásán elmélkedni, inkább dolgozik. Tehát elszerződik valamelyik nagyobb céghez, ahol valószínűleg nem túl sok pénzért el tud helyezkedni. Hamar belekényszerül egy versenyfutásba az idővel, esetleg csak azért, hogy az állását meg tudja tartani. Így egyre jobban elfárad, és elvész a megszállottság. Marad a fáradtság. És a munka szeretete… elvész!

Azt hiszem, legtöbbünket ért már olyan csalódás, amely után azt gondoljuk, a VALÓDI szakember már a múlté…

Van egy jó hírem: én találtam szakembereket, akik még ma is meg tudják javítani a hi-fi berendezésemet, a magnómat, a ruhámat, a csellótokot, amelyben elromlott a zippzár, vagy éppen a cipőmet, amit nem akarok kidobni az első hónap után, vagy meg tudják élezni a nagyobb gyalukéseimet…

Egy példa: az autóm kipufogóját cserélni kellet, mert 16 év után az eredeti gyári feladta, és végleg kilyukadt. Elvittem egy szép szakműhelybe, ahol jó sok pénzért megcsinálták. Hamarosan tönkre is ment az új méregdrága alkatrész. Persze visszavittem, csináltak valamit, de az is hamar feladta. Egy barátomnak meséltem az esetet, mire Ő azonnal mondta, hogy milyen jó helyet talált: egy pár  srác jó minőségű anyagból úgy hajlít és tesz a helyére minden tipushoz kipufogókat, hogy azt nézni is jó, hát még utána sok évig használni. El is mentem oda, és minden úgy volt, ahogy ígérte. Ennek 4 éve, hogy az ott készült kipufogót használom. Mellesleg az ár sokkal kevesebb volt, mint a csilivili helyen..

Számomra ebből az következik, hogy a mestereket a legkevésbé valószínű, hogy csillogó boltokban találjuk meg. Akiben van egy kis spiritusz, megpróbál a  saját kis vállalkozásában érvényesülni. Én Őket tartom szakembernek. Szóval kedves olvasóim, ne adjuk fel, és a szeretett tárgyainkat, legyen az bútor, autó, hangszer,cipő vagy bármi, ami most nem jut az eszembe, próbáljuk meg karbantartatni. Van kivel!!! Szükségük is van ránk, megrendelőkre, mert megrendelés híján lehúzhatják a redőnyt! A legtöbb kisvállalkozást szintén meg lehet találni a világhálón a webshopok mellett.

Még valami: ha szakembernél vásárolunk és nem a webshopban, Ő saját személyében garantálja a vásárolt áru vagy szolgáltatás minőségét. (Már aki VALÓBAN szakember )

Hogy ez hogyan kezdődött, nem tudom. Valószínűleg valaki tetszeni akart valakinek és egy sebészhez fordult óhajával…

Mára viszont úgy látszik, egyfajta versennyé fajult a tökéletes külső, bármi áron.

Na de hölgyeim és uraim! Álljunk meg egy szóra. Így a kis finom egyéni vonások igen hamar a süllyesztőben végzik!!!

Sajnos a hegedűknél is eljutottunk idáig. Persze nem olyan gyorsan, mint ahogy egy plasztikai beavatkozás lezajlik.

A századok során egyre tökéletesebb külsejű hegedűk születtek, míg napjainkban a legszebbnek tartottakat, számítógép vezérelt kopírozó gépek segítségével, tökéletesített változatban másoljuk, és tömegével gyártjuk, többségében persze Kínában.

A magam részéről adnék még esélyt az egyéni vonásoknak. Úgy az emberi test esetében, mint a hegedűknél. Szeretem, ha mondjuk egy kicsit ferdén áll valakinek az orra, vagy a szemöldöke esetleg egy kis huncut ránc bujkál a szeme sarkában, és még sorolhatnám a példákat… Egy biztos, a harmonikus emberi arc sosem szimmetrikus!

A hegedűknél is ez a helyzet. Nézzünk meg egy Joseph Guarneri modellt. Ha tükrözzük a középvonal mentén a formát, egyik hegedűje sem szimmetrikus. Ugyanez figyelhető meg Stradivárinál is. És őket tartjuk még mindig a legnagyobbaknak!

Kis vésőnyomok a csigán, a sarkoknál is néhol. Ezen kívül az évszázadok alatt elszenvedett apró sérülések nyomai egyénivé teszik ezeket a híres hegedűket. Tehát az egyéni, az egyéniség igenis divatban maradt, és marad is, remélem. Én legalábbis azt fogalmaztam meg magamnak, hogy a tökéletes dolgokat nem igazán szeretem…

A hegedűkészítők már rúgtak egy öngólt a gyorsabb és jobb munka reményében. A német manufaktúrák gyorsan száradó lakkozási technikája kiszorította a régi olasz lakkozási technikát, amit azóta is keresünk „Stradivari lakkja” címszó alatt!

Egyre több helyen olvasom, hogy a romantika ismét tért hódít. Hogy az, amit a hegedűkről gondolok, valóban romantika-e, nem tudom, de úgy gondolom. Sőt azt is gondolom, hogy hegedűkészítők egymás mellett dolgozhatunk anélkül, hogy egymás kenyerét vennénk el. Elférünk egy páran a világban, és nem csak úgy, hogy  egymással állandó versengésben vagyunk azzal a tudattal, hogy csak egy győzhet.

A tömeggyártás pedig – előbb-utóbb csak belátjuk majd- rengeteg fölösleget termel, amit aztán nem győzünk eltüntetni, mint szemetet! A tömeggyártással kapcsolatban még egy gondolat: A gép nem tudja a szakmát, csak amit mi emberek bele programozunk. A géppel készített hegedűknek nincs hangjuk, szakmunka, szaktudás nélkül. Lelket kell rakni beléjük valakinek, és itt nem a léleknek nevezett alkatrészre gondolok. Azt hiszem, itt az ideje, hogy a lustaságunk, hiúságunk és főként a kapzsiságunk oltárán feláldozott méltóságunkat visszavegyük a tömeggyártástól!

Az ember sokszor kísértésbe esik, hogy az egyszerűbb vagy könnyebb utat válassza, – például egy sarokpótlás után egyszerűbb lenne odafesteni a berakást, mint pótolni, – de a hangszer iránti tiszteletből akkor is inkább az igényes megoldást választom, ha ez anyagilag nem éri meg.

Talán ebben lehetne megfogalmazni a szakmám lényegét. Ez persze ellentmond a józan észnek, néha a pénztárcámnak, a marketingről már nem is beszélve. De bízom benne, hogy hosszútávon mégis ennek a szemléletnek van jövője.

A mi szakmánk azon kevesek közé tartozik, ami technilógiában nem sokat változott az idők folyamán. Bár használok természetesen elektromos szerszámokat, sok olyan eszközt is használok, amit a nagyapámtól örököltem.

A mai gyorsan fejlődő világban folyton arra buzdítják az embert, hogy vegyen újat, a régit dobja el.  Ennek következtében eltűnt egy sor olyan szakma, ami a karbantartásból, javításból élt. És ha az ember ellen is próbál állni ennek a trendnek, rá kell döbbennie arra, hogy egy idő után mégis ki kell dobnia kedves eszközeit, mert már sehol nem gyártanak, és nem is lehet kapni hozzá alkatrészt.

De nem véletlenül vannak tele a barkácsáruházak és a hobbi művész boltok. Az emberek nem elsősorban spórolásból, hanem kreativitásuk kiaknázása végett is vonzódnak a saját kezükkel végzett munkához. Nem véletlenül jöttek divatba a főzőműsorok és soha még ennyi szakácskönyv nem látott napvilágot. Lehet, hogy az emberek mégis ellenállnak annak a törekvésnek, hogy teljesen elidegenedjenek a természettől és a kétkezi munkától? Én mindenesetre ennek drukkolok.